Szeretem a férjemet, mindig is szerettem őt – kezdi a beszámolót a 49 éves Alexandra, akinek természetesen nem ez az igazi neve. – A kapcsolatunkban szinte mindig minden magától jött, legalábbis én így éreztem. A főiskola után megkérte a kezem, egy kis lakásba költöztünk, jöttek a gyerekek… boldog voltam, de a 45. születésnapom közeledtével úgy éreztem, csak ülök itt, az egyébként gyönyörű lakásunkban, és hagyom, hogy elmenjen mellettem az élet. Nem ezt akarom, nem így akarom folytatni.
A következő hónapokban változtatások sorába kezdtem: fiatalosra vágattam a hajam, megvettem életem első futócipőjét és drága rúzsát, beiratkoztam egy nyelvtanfolyamra, és sok-sok év kihagyás után újra munkát vállaltam – igaz, csak részmunkaidőben. A férjem mindenben támogatott, sőt, az állást illetően ő bátorított. Látta, milyen jót tesznek nekem ezek a változások, és mennyivel jobban érzem magam a bőrömben.
Asszisztensként kezdtem dolgozni egy nagyon pörgős cégnél, ahol mindenki fiatalabb volt nálam – a többség a húszas évei végén járó szingli. Imádtak bulizni, imádtak élni, megváltani a világot egy kávé mellett, és persze, együtt nevetni és sírni. Ilyen volt Tamás is, akivel már az első munakanapomon megtaláltuk a közös hangot – az első céges bulin pedig egymást. Egyszeri eset volt, még azt is mondanám, hogy jó volt, de visszagondolva nem annyira testi értelemben, hanem mert a testi változások, a sok “fiatalítás” után elindított a lelki változás útján.
Rengeteget tanultam önmagamról. Rájöttem, hogy nem szabad háttérbe helyeznem magamat, igenis vannak igényeim, amiket meg kell élnem. Szeretek csinos nő lenni, szeretek szeretve lenni, és igenis imponált, hogy egy nálam fiatalabb férfi figyelmét is sikerült felkeltenem. A hibát ott követtem el, hogy átléptem egy határt, amire természetesen nem vagyok büszke.
Megtanultam, hogy a testi örömöket igenis meg kell élnem, nem szabad ezeket megvonnom magamtól, vagy tagadnom, hogy szükségem lenne rájuk. Mert igenis szükségem van. De ezeket a párommal kell megélnem, mert őt szeretem igazán. Abban is hibáztam, hogy szinte elvártam tőle, hogy ő találja ki a gondolataimat, vágyaimat, holott ez nem így működik. Most már tudom, hogy ha valamit szeretnék, akkor nekem is lépnem kell. Miért lenne ciki vagy baj, ha egy nő kezdeményez – közös programot, vagy ennél intimebbet?! Persze, nem mindenki beszél könnyen a szerelemről vagy a testi vágyakról, ez tény. De a csábítás trükkjeit szavak nélkül is be lehet vetni – a hatás pedig biztosan nem marad el.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest